A Baptista Szeretetszolgálat osztozik a hozzátartozók gyászában

Pénteken éjjel az olaszországi Verona közelében balesetet szenvedett egy magyar fiatalokat szállító autóbusz, legalább tizenhatan meghaltak, huszonhatan megsérültek. A buszon a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium tanulói, volt diákok, tanárok és egyikük családja utazott. 

Döbbenet az első érzés, amely értetlenséggel párosul, majd átadja magát az együttérzésnek és a mély gyásznak. Ha lehetne egy kicsivel, ha lehetséges volna bármivel is enyhíteni a hozzátartozók fájdalmát, kötelesség ez ebben a helyzetben. De lehet ilyen hatalma bárkinek közöttünk?

A Baptista Szeretetszolgálat vezetői és munkatársai a segélyszervezet fennállásának elmúlt 20 esztendeje alatt már alig számon tartható módon és mennyiségben szembesültek az emberi fájdalommal, a veszteséggel, a gyásszal. Sokszor éreztek tehetetlenséget, hiába igyekeztek mindent megtenni a nélkülözők és a túlélők érdekében. Mégsem lehet eléggé felkészülni ehhez hasonló tragédiákra, erre nem lehet elegendő a mégoly régi tapasztalat és a megannyi ima, valamint a sok megfogadott tanács azok részéről, akik a legjobban ismerik az emberi lélek és szenvedés mély kútjának titkait. Egy ilyen helyzetben mégis erőt kell merítenünk hitünkből ahhoz, hogy megpróbáljuk átérezni az áldozatok hozzátartozóinak fájdalmát, és ha csak gondolatban is, megszorítsuk a kezüket. 

A Baptista Szeretetszolgálat fenntartásában működő iskolákat járva mindig megtöltötte a szívemet az öröm, amikor a növekvő értelem, a kiteljesedő cél, a csiszolódó jellem példáival és pedagógusaink törődő figyelmével szembesültem. Látni, hogy a bennünk bízó fiatal szívében kivirágzik az öröm a sikerrel átvészelt dolgozatírás és felelet utáni elégedettség után, elűzve a kételkedés és a csalódás emlékét, helyet hagyva egy kis természetes izgalomnak, hiszen az Élet vár rá a küszöbön túl.

A veszteségre gondolok most. Arra, hogy a balesetben meghalt diákoknak a földi létben már nem adatik meg az, hogy jövőjüket barátságban, szeretetben és méltóságban, a boldogság minden esélyével építhessék, átlépjék az ifjúság kapuját és meglett felnőttek lehessenek.   

Egy másik kaput kellett átlépniük, s itt maradt szeretteiket nekünk most imáinkkal kell támogatnunk. Erre kérem oktatási és szociális intézményeink minden dolgozóját, ellátottját és diákját munkatársaim és családom nevében. A Baptista Szeretetszolgálat osztozik a hozzátartozók gyászában.

 Megrendülten hajtunk fejet az áldozatok emléke előtt.

Szenczy Sándor,

a Baptista Szeretetszolgálat elnöke