A hit és szeretet összekapcsolja a kultúrákat

Bár teljesen más kultúrából érkezett, jól érzi magát az Magyarországon.

Debrecen. Luke Stannard szeretett volna más kultúrákat megismerni, ezért döntött úgy, hogy világot lát, azonban az amerikai fiú annyira megszerette az országot, hogy itt „ragadt”. Amellett, hogy a „Fiatalok az Élet Küszöbén” elnevezésű szervezet tagja, rendszeresen tart angolórát a magyar diákoknak.

Hogy jutott eszedbe Magyarország, hisz általában a külföldön élő emberek többsége nem ismeri az országunkat.

L. S.: Igen, sok külföldön élő ember nem ismeri Magyarországot, középiskolás koromig én sem tudtam pontosan hol van ez az ország. 2009-ben azonban részt vettem itt egy „Speak out” elnevezésű angoltáboron. Az interneten, böngészés közben találtam rá és láttam, hogy van lehetőség egy „amcsi” embernek is, hogy elmenjen és beszélgessen a táborozókkal. Nem a tanítás volt a fő cél, inkább az, hogy angolul beszélgessek velük és segítsek nekik a nyelvben. Volt időm és úgy gondoltam, hogy szeretnék egy másik országba ellátogatni, új kultúrát megismerni. Eredetileg csak a tábor miatt jöttem Magyarországra, de a végén nagyon megszerettem a diákokat, az országot. Ekkor döbbentem rá, hogy ez az a hely, ahol szeretnék élni és dolgozni.

Mióta vagy a FÉK tagja, s mi a célja ennek a programnak?

L. S.: A Fék egy nemzetközi szervezet. A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet AIDS-megelőzési csoportjának felkérésére 1994-ben létrejött a „Fiatalok az Élet Küszöbén” elnevezésű program azzal a céllal, hogy segítsen a fiataloknak az egészséges önismeret, tartalmas kapcsolatok, örömteli, boldog családi életre való készség és stabil értékrend kialakításában, valamint megtanítsa őket nemet mondani a környezeti nyomásnak. Amerikában a nővérem kezdeményezte, hogy legyen egy olyan közösség, ahol nyíltan lehet beszélgetni más diákokkal, különösen Istenről. Mikor én is az egyetemre kerültem, sokan kérdezték tőlem: – Luke, a nővéred után te fogod vezetni a csoportot? Én pedig nemet mondtam. Ez nem az én feladatom, hanem a nővéremé, viszont idővel beláttam, hogy a FÉK egy nagyon jó szervezet és miután a nővérem végzett az egyetemen, elkezdtem hetente bibliaórákat tartani. Eredetileg orvos szerettem volna lenni, nem FÉK-munkatárs. A „Speak out” tábor után jöttem rá, hogy nagyon jó orvosnak lenni, ha van egy konkrét ok. Szerintem nekem az egyetlen indok az lett volna, hogy Amerikában az orvosnak jó élete, munkahelye és fizetése van. Amikor erre gondoltam, észrevettem, hogy ez nem egy jó ok, sokszor imádkoztam Istenhez, hogy segítsen a döntésemben, és úgy éreztem, hogy inkább Magyarországon szeretnék élni és dolgozni a FÉK-nél, mert nagyon szeretek beszélgetni Istenről, főleg a középiskolás diákokkal.

Milyen különbségek és hasonlóságok vannak az angol és a magyar emberek között?

L. S.: Véleményem szerint a legnagyobb különbség amit eddig tapasztaltam, hogy Amerikában az emberek, akikkel először találkoztam nyitottak voltak velem. Mikor elsőként találkozom valakivel, egy ismeretlen emberrel, nagyon jól lehet vele beszélgetni és egy új baráti kapcsolatot kezdeményezni. Azonban a gond az, hogy nem túl „mélyen” lehet megismerni az amerikai embereket. Szóval az USA-ban az emberek nagyon nyitottak, de nem mondják el a mély érzéseiket, gondolataikat. Magyarországon ez pont fordítva történik, kissé nehezebb megismerni az embereket, de amikor barátkozom valakivel, akkor ő elmesél magáról szinte mindent, akár a személyes érzelmeit is. Szerintem nagyon érdekes ez a dolog, nem tudom, pontosan miért van ez így. A magyar emberek szerintem barátságosabbak a beszélgetések során.

Mennyiben tanítanak másképp a tanárok Magyarországon, mint külföldön?

L. S.: Amerikában nem kell megtanulni minden apró részletet, inkább az fontosabb, hogy a diákok el tudják magyarázni a tananyagot és azt, hogy miért történt az adott esemény. Például: történelemórán azt kell tudni, hogy miért történt az adott csata vagy egyéb esemény, kevésbé kíváncsiak a dátumra vagy, hogy mennyi ember vesztette életét. Itt azt tapasztaltam a tanítás során, hogy a tananyag részletes megtanulása kerül előtérbe. Például irodalomból a verseket részletesen kell tudni, keletkezésüket, szerkezetüket, különböző költői képeket. Azonban azt is észrevettem, hogy a magyar diákok jobban meg tudják tanulni az idegen nyelveket, mint az amerikaiak.

Mik azok a dolgok, amit a magyar iskolai intézményekben erősíteni, esetleg fejleszteni kellene szerinted?

L. S.: Fontos lenne, hogy a diákok el tudják magyarázni a tananyag tartalmát. Természetesen a nyelvtanulásban ezt a módszert nem lehet alkalmazni, mert ott mindent meg kell tanulni. A másik dolog, hogy a tanulók ne csak akkor kérjenek a tanítóktól segítséget mikor valamit nem értenek, hanem akkor is, ha épp nem hisznek az adott dologban. Legyenek bátrabbak a tanulók és merjenek nyíltan kérdezni bármiről, mert az oktató szívesen segít nekik. Amerikában is az a gond, hogy a tanáré az utolsó szó, szerintem ez nem mindig jó.

Mennyire tudnak angolul a magyar diákok?

L. S.: Az eddigi tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy nagyon jól megtanulják az idegen nyelvet. Az iskolákban ahol eddig jártam, megértettek az angolórákon, azonban kevesen jöttek oda hozzám, nem mertek velem beszélgetni. Megértettem őket, mert én is félek kicsit mikor más nyelven beszélek, például magyarul, mert tudom, hogy nem tökéletes még a nyelvtudásom és sok hibát követek el. Jó lenne ezen változtatni, a diákok legyenek bátrabbak, mert én nagyon szeretek beszélgetni velük.

Miként esett a választásod a Diószegi Sámuel Baptista Szakközép- és Szakiskolára, vagy épp téged választottak ki, hogy az iskolánkba ellátogathass?

L. S.: Régóta szerettem volna Debrecenbe jönni. Ismertem Keserű Gerdát, aki FÉK-tag lesz jövőre. Tudtam, hogy Debrecenben lakik és segítséget kértem tőle. A Diószegi-iskola igazából nem volt a listámon. Minden második évben van egy tanári FÉK-gyűlés, idén is volt és mondtam a tanároknak, hogy ha valaki Debrecenben él, akkor valamikor novemberben elmegyek és tartok órákat az iskolákban, sajnos ez akkor nem jött össze, azonban most januárban sikerült. Egyik ismerősöm baptista tag és az ő közreműködése által kerültem a Diószegi-iskolába.

Hogy érezted magad a Diószegi Sámuel Baptista Szakközép- és Szakiskolában?

L. S.: Nagyon jól. Igyekeztem szórakoztató és olyan csoportos játékokat kreálni a tanulók számára, melyen mindenki részt vehet. Pozitív visszajelzéseket kaptam a diákoktól az órák után. Természetesen az angoltanárok is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velem.

Milyen terveid vannak még?

L. S.: Igazából konkrét terveim nincsenek, a munkám során sok helyre el tudok látogatni, új embereket ismerek meg, ez már önmagában egy jó kaland. Idén is hazalátogatok a családomhoz, mert nagyon hiányoznak nekem. Illetve remélem hamarosan ismét ellátogathatok Debrecenbe.

Hegedűs Hanna 13. E

Diószegi Sámuel Baptista Szakközép- és Szakiskola