Baptista Tollas Torna

Előzmények

Hónapokkal ezelőtt fogalmazódott meg az a gondolat, rendezzünk egy olyan tollaslabdaversenyt, melyen csak a baptista általános iskolák tanulói vehetnek részt. A kiíráskor figyelembe vettük, hogy az iskolák nagyobb részében csak a kiírás megjelenése után érlelődött meg a gondolat, hogy tollasütőt fognak a kezükbe, s neveznek a Seregélyesen megrendezendő tornán.

Mivel a páros játék megtanulásához hosszabb időre van szükség, s mi nem csak egy egyszerű versenyt szerettünk volna rendezni, meghirdettük a csapatváltó versenyt is.

A kiírás megjelenése után többen is jelezték, hogy a felnőttek is szeretnének játszani. Ezt nagy örömmel vettük, s nagy szeretettel vártuk őket is.

Az eredetileg 3 napra tervezett verseny a kevés jelentkező miatt 1 napra zsugorodott, s a többféle programból csak a tollaslabda maradt.

Az oklevelekre, emléklapokra felkerült idézetet mi is valljuk: „Sohase mondd, hogy nem megy! …Amiben hiszel, az sikerülni fog. …A hit hegyeket mozgat meg.” Írta Karen Harten.

Így hát folytattuk a készülődést.

Készülődés

Nagyon lelkesen készültünk a versenyre, s igyekeztünk minél körültekintőbbek lenni, hogy a sportággal most ismerkedőket ne rettentsük el. Sőt, ellenkezőleg, inkább kellemes élményekkel telve térjenek haza. Készítettünk okleveleket, emléklapokat, s persze érmeket rendeltünk, s hátoldalukra a verseny neve és időpontja is felkerült. Az iskolánk Pelikán Diáksport Egyesülete pedig a legeredményesebb iskolának felajánlott egy vándorkupát. Megszerveztük a szállást és az étkezést is. Így érkezett el a verseny napja.

A verseny

Tiszaszalkáról és Nagyhalászból már előző nap útra keltek, hogy el ne késsenek. Nagy volt a lelkesedés, pedig a tollaslabdával még épp hogy megismerkedtek. Viszont nagyon felkészültek, mert Nagyhalász még a Kormányt is elhozta, hogy a győzelmét előmozdítsa. Tiszaszalka pedig bemutatta az Egyed-fejlődést. (Kormány Zoltán; 3 Egyed testvér) Rajtuk kívül még a sárosdi iskola jelezte részvételét. A hazaiak pedig legjobbjaik nélkül álltak ki, azért, hogy sportszerűek legyenek. Hisz nálunk rutinos játékosok, sőt már válogatott versenyzők is vannak. Ők viszont a mérkőzések levezetésében segítettek. Köszönet nekik érte.

A verseny napján már reggel fél nyolc előtt megjelentek a több száz kilométert utazott játékosok, hogy még gyakorolhassanak a meccsek előtt. Látszott rajtuk, élvezik a játékot. Volt olyan csapat, akiknél fele annyi volt az ütője, mint amennyien voltak. Természetesen kisegítettük őket.

A megnyitó a terveknek megfelelően 9 órakor kezdődött. A versenyünket megtisztelte Horváth Sándor polgármester úr is, valamint Cserni János örökös magyar tollaslabdabajnok. Kedves és bíztató szavaik után Sajtos József, az iskola igazgatója köszöntötte a megjelenteket. A versenybíróság (Szokoli Zsuzsanna és Karkóné Lukácsy Marianna) és a játékvezetők bemutatása után kezdetét vette a VERSENY.

A versenyt svájci rendszerben bonyolítottuk le, mert így minden gyerek legalább 5 meccset játszhatott, s aki az első körökben nem tudott nyerni, az is kapott esélyt arra, hogy később a hasonló tudású társát megverve győzzön.

Nagyon izgalmas meccsek követték egymást. Mindenki sportszerűen küzdött, s látszott, hogy apait-anyait belead, csakhogy nyerhessen. Mégsem volt kiabálás, hiszti, vagy ütődobálás. A fegyelmezett versenyzőknek és a játékvezetőknek is köszönhető, hogy senki sem ért rá unatkozni, mert alighogy kipihente magát, már újra pályára lett szólítva. 11 óra tájban elkezdődött a felnőttek versenye is. Természetesen nagy szurkolótábora volt mindegyik tanárnak, igazgatónak. Hangosan skandálva az illető nevét buzdították, bíztatták a gyerekek. Ezt követően a seregélyesi leigazolt versenyzők bemutató mérkőzéseket játszottak. Sokan megcsodálták a játéktudásukat, könnyed mozgásukat, s azt hogy olyan labdákat értek el, s adtak vissza, ami mások számára lehetetlennek tűnt.

Aztán eljött a dél, s egy meleg ebéd várta a résztvevőket.

Az egyéni mérkőzések befejeztével összeálltak a 6 fős csapatok, s egy rövid szabályismertetést követően megkezdődött az iskolák csapatai között a küzdelem. Egyéni mérkőzéshez hasonlít a verseny, csakhogy aki ront, az lemegy a pályáról, és helyette jön a következő csapattárs. De az is le lesz cserélve, aki egymás után 3 pontot szerez. Így kiegyensúlyozottabb és igazságosabb a verseny. Hatalmas hangorkán kísért minden egyes pontot, hisz egymásért szurkoltak gyerekek és felnőttek. Fantasztikus hangulat uralkodott a sportcsarnokban. Minden arc kipirult, mire vége lett a versenynek. A felsorakozott gyerekek és felnőttek izgatottan várták a végeredményt, a díjkiosztást. Voltak, akik a győzelmeik alapján sejtették, hogy érmesek lesznek, de akadtak meglepetések is. Karkóné Lukácsy Marianna néhány gondolattal és idézettel bíztatta a további munkára azokat, akik nem lettek érmesek: „Nem arra kell büszkének lennünk, hogy soha nem esünk el, hanem arra, valahányszor elesünk, mindig fel tudunk állni.” „Az igazán nagy versenyzőket az különbözteti meg a többitől, hogy a többinél többször kaptak ki.” /Szécskay Zoltán/ De azokhoz is szólt, akik ez alkalommal éremmel térhettek haza. Sőt, őket óva intette, merthogy „A tehetség önmagában semmit sem ér, szorgalom és kitartás is kell a jó eredmények eléréséhez. Valamint a sportág és a sporttárs tisztelete is fontos.” Majd ezt követően az érmeket Cserni János adta át.

Összegzés

Bár mondhatná bárki, hogy mint általában a szenteknek, nekünk is magunk felé hajlott a kezünk, amikor értékeltük ezt a versenyt, de aki jelen volt alá tudja támasztani a véleményünket. Egy nagyon jó hangulatú, sportszerű, jól megszervezett verseny részesei lehettek a jelen lévők. Ezt támasztja alá a búcsúzó csapatok vezetőinek kijelentése, miszerint jövőre a II. Baptista Tollaslabda Tornán biztosan itt lesznek. Úgy legyen!

Részletes eredmények

Az V. korcsoportban 1-1 nevező volt, akik a IV. korcsoportosokkal versenyeztek, de végül is külön lettek díjazva. Így aranyérmes lett:

Balogh Marcella (1997) Tiszaszalka

Lakatos Szabolcs (1997) Tiszaszalka

A Pelikán DSE által a legeredményesebb iskolának felajánlott vándordíjat, a tiszaszalkai iskola vihette haza, s őrizheti 1 évig. Majd megvésve 1 év múlva visszahozza, s újra küzdhet érte.

Ezen a napon összesen a gyerekek 157 meccset játszottak le, s ehhez jön még a felnőttek 22 mérkőzése.

További jó felkészülést kíván: Karkóné Lukácsy Marianna testnevelő tanár és tollaslabdaedző