Elnöki üdvözlet karácsony alkalmából

Kedves diákok, szülők, pedagógusok!

Csupán néhány nap, és eljönnek az ünnepi pillanatok. Érkezésük nem sokakat lephet meg, hiszen az advent a várakozás, a felkészülés jegyében telik. Beszerezzük a fenyőfát, előszedjük a díszeket, megtervezzük az ünnepi menüt, titokban hazacsempésszük ajándékainkat – készítjük a szívünket, ünneplőbe öltözünk, aztán meglátogatjuk szeretteinket. Mert tudjuk, hogy az ünnep idén is beköszönt majd.

Kétezer éve Betlehemben még nem volt kitaposott útja az ünnepnek. Bár a Megváltó születését évszázadok óta várták, csak kevesen ismerték fel, hogy az idő beteljesedett, így csupán alig néhányan lehettek tanúi a világmindenség legfontosabb születésének. Az angyal beszélt róla Máriának és Józsefnek. A napkeleti bölcsek a csillagot követve jutottak el Jézushoz. A pásztorok pedig az Üdvözítő születéséről szóló angyali híradásra így reagáltak: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.” (Luk.2:15.) Sietve haladtak a Szentírás szerint, és nem félútig, hanem azzal az elhatározással, hogy egészen Betlehemig mennek. Nem bizonytalanodtak el, nem beszélték le egymást, nem adták fel félúton, hanem eljutottak egészen Betlehemig.

Olyan sok mindenbe belekezdünk, annyi félbehagyott munka, kiteljesítetlen terv, cél és álom sorjázik a múltban. Annyi elvetélt kapcsolatot, hozzánk méltatlan gondolatot, félresodródott életet látunk magunk körül, pedig a tévedések, az első eredménytelenségek, a fáradt reggelek még nem jelenteken okot arra, hogy végleg lemondjunk arról a hívásról, amit a szívünk vagy a Küldött diktál. A pásztorok nem adták fel, és amikor megérkeztek, mindent pontosan úgy találtak, ahogyan azt az angyal mondta. Pontosan ugyanúgy, mert az isteni hívásban nincsen tévedés. És ujjongva, örvendezve tértek vissza a hétköznapokba, mert maguk is hallhatták és láthatták mindazt, amiről az üzenet szólt.

Egyetlen üzenet is értékes – talán most ez a karácsonyi üzenet is –, de személyesen tapasztalni, hallani és látni, találkozni az Üdvözítővel, valami egészen más dimenzió. Olyan élmény, amit csak azok élnek át, akik nem csak hírből hallottak róla, akik nem csak félig mennek el, hanem egészen Betlehemig jutnak.

Karácsonykor évek óta ez a felszólítás visszhangzik bennem: „Menjünk el egészen Betlehemig!“ Tegyük meg most! Járjunk utána, menjünk végig az úton! Legyen az ünnep, legyen az élet teljes – Vele!

Áldott, békés karácsonyt, és áldott, teljes életet kívánok magam és szeretteim nevében!

        Szenczy Sándor,

        a Baptista Szeretetszolgálat elnöke