Ha néha elfeledkeznénk a körülöttünk lévő csodás világról, emlékeztetnek rá a gyermekeink, felnyitják a szemünket: mindig van miért hálásnak lennünk. Íme, egy rövid beszámoló, amit pontosan ezért is érdemes elolvasnunk:
November 25-én ünnepeltük meg a hálaadást a tanulókkal és az iskola pedagógusaival, az intézményben első alkalommal.
A hálaadó ünnepélyre készültek a gyerekek dalokkal, tánccal és hálaadási virágokkal. Közelebbről megismerkedhettek az iskola tanulói a hálaadás történetével és az ehhez kapcsolódó hagyományokkal. Az ünnepség folytatásaként a felsős énekkar előadta az „Isten nevét dicsérem” című dalt, miközben gitáron kísérte őket az iskola néhány tanulója.
Minden tanuló egy-egy kartonból készült hálaadási virágszirommal érkezett az ünnepélyre. A gyermekek a virágszirmokra írták rá, hogy ők miért mondanak hálát, mi az, amiért hálásak. Nem csupán ők gondolkodtak el azon, hogy mi mindenért mondhatnak köszönetet, hanem az osztályfőnökök is kiemelték, hogy egy-egy gyermeket miért szerethetünk.
Egy tanuló megköszönte, hogy egészséges kishúga született és kaphatott egy testvért. Több tanuló is elmondta: „Hálás vagyok, hogy az iskola tanulója lehetek, és itt tanulhatok!” Ezt a mondatot hallani az iskola pedagógusainak és vezetőinek egy rendkívül megható, örömteli pillanat volt. Az ünnepélyen nagyon sok értékes és fontos dolgot emeltek ki a tanulók. A családunkért, barátainkért és környezetünkért is hálásak lehetünk. A diákok megköszönték az osztályfőnökök munkáját és szeretetét is, amellyel körülveszik őket.
Az ünnepség végén az énekkar elénekelte a „Pulykadal”-t. Vidám tánckoreográfiával tettek koronát a hálaadási ünnepély végére.
Bízunk abban, hogy a gyermekek szívében felébresztettük a hálát Isten felé, az emberek felé és mindenért, amiért hálásak lehetünk.