Interjú Mátyás Martinnal, 11.A osztályos tanulóval

Örömmel számolunk be arról, hogy a Cserepka-iskola egyik tehetséges úszója, Mátyás Martin, 11.A osztályos tanulónk bekerült a Magyar Úszó Szövetség mentorprogramjába. A program célja, hogy a fiatal sportolók közvetlenül tanulhassanak a sportág legjobbjaitól, inspirációt és támogatást kapjanak a mindennapi kihívások leküzdéséhez.

Külön megtiszteltetés számunkra, hogy Martint Olasz Anna – vb-, illetve Eb-ezüst- és bronzérmes, olimpiai 4. helyezett – mentorálja majd a program során. Az interjú ennek apropóján készült, ugyanis szeretnénk megmutatni, hogy milyen lehetőségeket nyújt egy ilyen kezdeményezés, és mit vár Martin a közös munkától. Az interjút Váczi Kata, 10.A osztályos tanulónk készítette.

Bízunk benne, hogy Mátyás Martin története más diákok számára is inspiráló lesz, és kedvet ad ahhoz, hogy merjenek nagyot álmodni – akár a sportban, akár az élet más területein.

-   A legtöbb úszó már nagyon korán, óvodásként megismerkedik az úszósporttal. A te esetedben hogyan történt a sportágválasztás? Volt esetleg másik sportág is, amit kipróbáltál?

Az óvodában egy barátom javaslatára csatlakoztam hozzá egy úszásoktatásra. Szinte azonnal tudtam, hogy ott a helyem az uszodában, és ettől a perctől kezdve elkezdtem járni oktatásra. Egészen hamar bekerültem egy olyan csoportba, ahol már edzéseket folytattak a többiek.

Később felmerült a kosárlabda is mint alternatíva, de inkább az úszást folytattam, mert nem szerettem futni.

-  Melyek azok a sikereid, amelyekre a legbüszkébb vagy? Melyik versenyed a legemlékezetesebb számodra?

Az összes versenyem emlékezetes számomra különböző okokból. A legbüszkébb az egyik nemzetközi versenyemre vagyok, amit a festői környezetben fekvő Rijekában rendeztek. Itt 9 ország válogatott csapata vett részt, szóval nagyon erős volt a mezőny. Itt értem el első helyezést 50 m gyorson. Az elért eredményem mellett emlékezetes maradt az is, hogy ugyanitt rögtön a verseny első napján véletlenül rám ugrottak bemelegítés közben a medencében, amitől bedagadt a jobb szemem környéke. Nagyon örülök, hogy a sérülés és a fájdalmak ellenére sikerült teljesítenem ezt a kiemelkedő eredményt.

Ezen kívül az országos bajnokságon elért eredményeimre is büszke vagyok.

-  Mennyire volt nehéz otthagyni a szülővárosodat, Szigetvárt?

Féltem attól, hogy nehéz lesz, mert tudtam, hogy egészen más elvárásoknak kell majd megfelelnem Pécsen. Szerencsére a város ismerős volt, mert sokat jártunk ide kiskoromban, és mind az iskolában, mind az edzéseken befogadó közösséggel találkoztam, így a vártnál könnyebben ment a beilleszkedés.

- Hogyan élted meg fizikálisan és mentálisan a kényszerpihenőt? Mi segített abban, hogy visszatérj a medencébe?

Korábban soha nem fordult elő velem olyan, hogy akár csak egy héten egyszer is kihagytam volna egy edzést.

Nemrég, amikor a műtétem kapcsán kiderült, hogy négy hétig nem edzhetek, s nem végezhetek semmilyen fizikai terhelést, nagyon elkeseredtem. Nem igen tudtam elképzelni, hogyan fog ez működni, hiszen én a medencében lazulok el teljesen.

Végül a családom, a barátaim és az edzőm voltak azok, akik segítettek a mentális felépülésben, az új helyzet elfogadásában. Mostanra túl vagyok rajta.

-   Volt-e olyan pont a karriered során, amikor inkább abbahagytad volna az úszást? Ha igen, hogyan tudtál ezen túl lendülni?

Csak egyszer játszottam el a gondolattal: éppen akkor, amikor a négyhetes kényszerpihenő után újra elkezdtem edzeni. Na, akkor volt egy olyan pillanatom, hogy az egészet talán egyszerűbb lenne befejezni, mint újrakezdeni, mert a kiesett időszak nagyon hosszú és sok szempontból megterhelő volt.

-   Hogyan sikerült túllendülni ezen a mélypontodon?

Türelem és kitartás kellett hozzá, jó sok. A medence hűs vizében aztán elfelejtődtek ezek a gondolatok.

-   Miért jelentkeztél a mentorprogramra? Mit vársz tőle? Mesélj kicsit róla, hogyan működik!

A mentorprogram egy szuper lehetőség, amit a Magyar Úszó Szövetség idén indított el először. Mivel a program most indul, ezért a pontos működését még én sem látom teljesen, de biztos vagyok benne, hogy rengeteget hozzátesz majd a fejlődésemhez. Az edzőmtől minden támogatást megkapok, de azt gondolom, hogy egy olyan sportoló, aki 15 éven keresztül ott volt a világ élvonalában, egészen más nézőpontokat és tapasztalatokat tud majd megosztani velem, amelyekből én sokat tanulhatok. Minden valószínűséggel nem csupán a fizikai felkészülés, hanem a mentális tréning is meghatározó lesz. Az én mentorom Olasz Anna, olimpikon úszó lesz. Remélem, a nyomdokaiba léphetek.

-   Ha a mentorodnak kellene bemutatkoznod, mit mondanál magadról?

Martin vagyok egy dél-magyarországi álmos kisvárosból.  Kicsi koromban felismertem, hogy nekem az úszás, a medence a természetes közegem, amiben feltöltődhetek. Az adottságaim és az eddigi eredményeim alapján hiszek benne, hogy az úszás nemcsak a múltam, hanem a jövőm is. Szeretnék mindent megtenni annak érdekében, hogy ezt a világnak is megmutathassam.

Kedves mentor, kérlek, segíts, hogy fejben is alkalmas legyek arra, hogy helyet béreljek a medencék melletti dobogókon!

-  Mely területen várod a legnagyobb támogatást Olasz Annától, ami segítheti az úszó pályafutásodat?  

A legnagyobb támogatást a mentális egészségem megőrzésében várom, mert úgy érzem, ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy úszóként a legtöbbet hozzam ki magamból.

-   Milyen céljaid vannak rövid és hosszú távon?

A legfontosabb célom, hogy emberként jobb legyek, és kihozzam magamból a medencében a maximumot.

-  Az élsport és a tanulmányok összehangolása komoly kihívás. Milyen támogatást kapsz az iskolától ahhoz, hogy a medencében és a padban is a maximumot tudd nyújtani?

Az élsport és a tanulás összeegyeztetése valóban nem könnyű, de szerencsére az iskolám sokat segít ebben. Már 14 éve úszom, így a mindennapjaim szerves része az edzés, ami sok időt és energiát igényel. A Cserepka Iskolában figyelembe veszik, hogy élsportoló vagyok: rugalmasabbak a számonkérések időpontját illetően, és ha verseny vagy edzőtábor miatt hiányzom, lehetőséget kapok a pótlásra. A tanárok is támogatóak, segítenek abban, hogy ne maradjak le az anyaggal, és megértik, hogy néha nehéz egyszerre a medencében és az iskolában is a maximumot nyújtani. Emellett megtanultam jól beosztani az időmet, ami kulcsfontosságú ahhoz, hogy mindkét területen helyt tudjak állni. Összességében az iskola és a saját kitartásom együtt segít abban, hogy sportolóként és diákként is fejlődni tudjak.