Lenbimbó és más csodák a furulyás táborban!

Egy kis erdei iskola húzódik meg a fák között Elzamajornál, a Dinnyési-fertő szomszédságában, nagyjából félúton Seregélyes felé. Az ottani kiváló baptista oktatási intézmény oktatója, Tárnok Ákos tanítványai táboroztak ezekben a napokban a Pelikán-házban. Felejthetetlen öt nap telt el a furulyaszó, a népi hagyományok, a tartalmas kikapcsolódás, a gyakorlás és az önfeledt nevetés jegyében.  

Ákos nem akárki, hiszen alapítója és frontembere a népszerű 30 éves Kákics és a 45 éves Los Andinos együtteseknek: rendkívüli pályafutásában remekül megfért egymással a magyar és a dél-amerikai népzene minden kincse. Ottjártunkkor a kis csapat egy délutáni táncházra készült – ahol a fiúk furulyáztak, a lányok pedig táncoltak –, és miközben bográcsban főtt a rizseshús, a muzsikáló fiatalokkal beszélgetve megkérdeztem azt is: kinek mi a kedvenc nótája?  

„Nagyon gyönyörű és érdekes hangja van a furulyának, és gondoltam, jó volna megtanulnom játszani rajta. A Barátok és a Megfújom a furulyám című dal a kedvencem.”

(Zselyke Seregélyesről)

„Egészen kicsi korom óta néptáncolok, ezért nekem könnyebb dolgom volt, hiszen a ritmusokat már ismertem, a dallamok kapcsolódnak egymáshoz. Az én szívemnek a Lenbimbó a legkedvesebb.”

(Odett Nagylókról)

 „A nővéremnek van egy furulyája, amit szerettem volna kipróbálni. Műanyag, klasszikus hangszer, nem olyan népi, mint amivel én játszom. Amikor megkérdezte az osztályfőnököm, szeretnék-e Ákos bácsi szakkörébe járni, ránéztem Zselykére, aki bólogatott – ezért én is beleegyeztem. Remek döntésnek bizonyult. A kedvenc dalom a Kis kece lányom kezdetű.”

(Kincső Seregélyesről)

„Nagyon szeretem a népi hagyományokat. A tanárom kérdezte, van-e kedvem furulyázni, és miután igent mondtam, anya megkereste Ákos bácsit és beíratott hozzá oktatásra. Szeretek mindent: a viseletet, a zenét, a szépségeket. Tervezem, hogy akár Ákos bácsi, úgy én sem felejtem el a népzenét, hiszen ő példát mutatott, ezzel foglalkozott mindig. Én leginkább az Édes rózsám, szívem kedvese és a Pálmácska című dalokat szeretem eljátszani.” 

(Panni Sárosdról) 

„Nálam minden úgy kezdődött, hogy anya felsorolta, milyen lehetőségeim vannak, ha szakkört szeretnék választani. Többre is gondoltam, és közöttük volt a népi furulya. Végül mellette döntöttem, és miután elkezdtem, rájöttem, mennyire tetszik és egyre jobban belejöttem a játékba. Nekem nincs kedvenc dalom, úgy érzem, egyformán kedvelem mindegyiket, amit megtanultunk.”

(Levente a Szőlőhegyről)  

 „Én már néptáncra jártam, amikor az iskolában, szünetben meghallottam, hogy furulyáznak az egyik osztályban, és nagyon megtetszett. Másodikban már be lehetett iratkozni Ákos bácsihoz. Én a gyorsabb, táncos dallamokat szeretem, például a Pálmácskát és az Ördög útját."

(Sámuel Seregélyesről)

„Ezekben a napokban a Rákóczi-szabadságharc és a kuruc világ időszakát jártuk körbe a népzene segítségével, azokból az évekből tanultunk meg néhány dalt. Esténként Gárdonyi Gézától és Móra Ferenctől származó írások segítségével idéztem fel a gyerekeknek, milyen lehetett akkoriban a szabadságért küzdeni. Jártunk Zámolyon, a Csoóri Sándor Emlékházban, ahol a lányoknak és fiúknak megmutattam azt a fényképet, amelyen Csoóri Sándor és Kallós Zoltán látszik, amikor az erdélyi Széken együtt gyűjtötték a népzenét. A gyerekekkel igyekeztem megértetni azt is, hogy ha valaki, akkor Csoóri kurucos ember volt: igazi rebellisnek számított. Felidéztem a tanítványaimnak a Magyar Televízió első sorozatát, a kuruc világban játszódó Tenkes kapitányát. Mi idősebbek emlékszünk arra, hogy nem annyira a történelmi hűség, sokkal inkább a nemzeti érzés filmes eszközökkel való tolmácsolása volt a legfontosabb!”

(Tárnok Ákos népzenész, furulya oktató)

Tihanyi Tamás