„Minél messzebb mész kívül, annál messzebb jutsz belül…”

Tantestületünk tagja, Papp Tünde részt vett a Transgrancanaria Advanced versenyen a Kanári-szigeteken. Tünde első nemzetközi erőpróbája volt ez a terepfutó verseny, ahol nem kevesebb, mint 4700m+ és 5300m- szintkülönbséggel kellett megküzdeni a résztvevőknek a táv 83 km-én. Nagy örömünkre szolgál, hogy kis iskolánk, a KISZI-Szivárvány Tanoda Baptista Általános Iskola gyógypedagógus-pszichopedagógusa itt is sikeresen vette az akadályokat, és bőven szintidőn belül, 19 óra 40 perc alatt célba ért.

- Tündét kérdeztem teveiről, motivációjáról, ő a következőképpen foglalta össze gondolatait, érzéseit:

Az az érdekes, hogy sohasem szerettem igazán mozogni, egyszerűen nem vonzott. Attól kifulladtam, ha a buszra kellett futnom 100 m-t, nem tudott szó szerint "megmozgatni" a sport. Annál inkább vonzott viszont a művészet, kiváltképp a kortárs irodalom. Egy felolvasó esten voltunk a  kollégámmal, ott kezdődött minden. Szép este volt, hazagyalogoltunk… és persze nem maradt ismétlés nélkül. Sokszor a munkából is gyalog jártam haza, feltöltött, kikapcsolt. 2013 januárjában jött az első teljesítménytúra. Én nem tudtam, hogy létezik ilyen, egy barátom hívta rá fel a figyelmem, akivel teljesítettük a Bartina Maraton 42 km-es távját. Valójában nem egy nehéz dolog most már, de nekem mégis ez volt életem legnehezebb túrája... A barátom apukája vette le a cipőmet, anyukája készítette a fürdővizet, úgy elfáradtam.  Nagy élmény volt, sose felejtem el.

- Mindezek ellenére mégis folytattad?

Igen valahogy rákaptam az ízére... jöttek sorra a 20-40km-es túrák (majd futások), nem is tudom, hogy hányat teljesítettem 2013-tól számítva. Majd a Sárga70, ez a 70 km volt az első komolyabb kihívásom. Egyre több ismeretségem lett, közös élmények olyan emberekkel, akikkel máshogy nem kerültem volna kapcsolatba.
Aztán beindult a "gépezet", a túrából egyre inkább futás lett. Én lepődtem meg legjobban, mikor a Kinizsi sikerén felbuzdulva megpróbálkoztam egy szigetkörrel, és sikerült. Onnantól nem volt megállás…

- Pontosan milyen eredményeid vannak?

• Kinizsi 100 (100km, 2775m szint)
• Palóc Expedíció 100 (102km, 2400m szint)
• BEAC-Maxi (110km, 4200m szint)
• Szabadság Napi Terep Félmaraton futás (Az első, igazi futásom. )
• Piros 85 terepfutó (88km, 3200m szint)
• Retezat magashegyi túrák (Nem a hegyet győztük le, hanem önmagunkat, és remegő lábbal, de akkor is átkeltünk a Zárt Kapukon.)
• Burgenland Extrem Tour 120km
• Transgrancanaria 2014 Advanced

     -   És hogyan tovább?
 
Idén még sok tervem van, szeretnék még kijutni nagyobb, nemzetközi versenyekre, és ott próbára tenni magam, illetve a hazai versenyek is számtalan kihívást tartogatnak. Azonban, mint mindenhol, itt is fontos a fokozatosság, az, hogy mértéket tudjon az ember tartani, ne menjünk a dolgok elébe.

- Ez egy nagy változás az életedben, mondhatjuk azt életmódváltás . Milyen hatást gyakorolt mindez rád?

Sokan mondják, hogy ennek az egésznek nincs értelme... de hát minek van?  Valahol azt olvastam, hogy a futás 10százalékban fizikális, 90-ben mentális sport. Az arányokon lehet vitatkozni, de én ezt a "mentális oldalt" élvezem, az egésznek a filozófiáját. Ami fontos, az a hozománya, hogy javul az ember életminősége, egyszerre az embernek mindenre lesz ideje és energiája. Egyre inkább azt érzem, hogy az embernek a lelki egészsége miatt is szüksége van arra, hogy a várost olykor elhagyja, és természetes közegben legyen, feltöltődjön, ennek energiája van. Az ember nem arra van teremtve, hogy cukrot egyen és feküdjön. Ékes példája ennek, hogy vittünk gyerekeket is túrázni, amikor érdekes volt megfigyelni a terápiás hatását: a magatartási problémákkal küzdő kamasz fiúk úgy ültek a "séta" végén a cukrászdában, mint a kisangyalok.

Sokan mondják, hogy a sport megtanít alázatra, tartást, önbizalmat ad...  illetve, arra - ahogy egy futótársam fogalmazott - hogy mindig korrigálhatsz...  De ami nekem a legfontosabb, azaz, hogy lazítani, alkalmazkodni tanít, és arra, hogy nem kell mindig a maximumot adni, és mindezt lehet lelkifurdalás nélkül. A teljesítményre való törekvésnél azért vannak fontosabb dolgok is, például az, hogy támaszkodhatok másra. Közelebb hoz a mindenséghez, másokhoz és önmagamhoz is.
Jó példa erre, hogy mikor karácsonykor a cipősdobozokat gyűjtötte iskolánk, a futó barátaim rögtön felajánlották a segítségüket. Van például a KESZ, ami arról szól, hogy kedd esténként együtt futunk 20-30-an a környékbeli hegyekben, ők külön gyűjtést szerveztek. A Magyar Vándor Teljesítménytúrázó Egyesülettől is kaptunk sok-sok tábla csokoládét, amit a cipős dobozokba tettünk, illetve túráikon ingyen vettek részt gyerekeink. Ezek a dolgok pedig még inkább megerősítenek belsőleg, hogy van miért, és jó ez az út…
 
További sok sikert kívánunk Tündének! Nagyon örülünk az eredményeinek, kívánjuk, hogy továbbra is így haladjon a „külső” és „belső” útjain egyaránt!

Tatai Erika

Intézményvezető