Szalagavató a Széchenyiben

Együtt ünnepeltek az érettségi vizsga előtt álló és az 50 éve érettségizett pécsi Széchenyisták.

Iskolánk diákjainak gondolatai a 2019.01.25-én a megtartott szalagavató ünnepélyükről.

„A szalagavató ünnepség minden középiskolai diák életében az egyik legfontosabb mérföldkő mind közül és az egyik legjelentősebb emlék az életükben. Nem volt ez máshogy a mi évfolyamunk számára sem, hiszen az idei szalagavató volt iskolánk egyik legszebb rendezvénye. Megkapta iskolánk minden végzős diákja a megérdemelt és utána büszkén viselt szalagját, illetve megható volt az 50 éve végzett Széchenyista „diákok” újra tűzése is. Az ünnepség gyönyörű volt a szépen feldíszített aulában. A végzős osztályok táncai, az osztályfőnökök búcsúztató beszédei, a nyitótánc, ahol közel 40 páros táncolt keringőt, emelte az ünnep fényét. A táncparketten fergeteges hangulat uralkodott. Büszkén jelenthetem ki, hogy életem talán legszebb eseménye volt a szalagavató ünnepély, ami után örömmel és annál nagyobb büszkeséggel hordom szalagomat.”

„Felemelő érzés volt kint állni a színpadon úgy, hogy mindenki ránk figyel, és ezen a napon csak mi voltunk a középpontban.”

„Megmutathattuk szüleinknek, rokonainknak és barátainknak, hogy idáig eljutottunk és készen, viszonylag biztos lábakon állunk és megyünk a várható nehézségek felé. Kívülről már láttam szalagavatót, de megélni sokkal másabb. Ott állni a színpadon, meghatva az osztályfőnök melegséget árasztó, őszinte szavaitól, később a mellkasomon viselve a Széchenyis szalagot, büszkén.”

„Mit is jelentett számomra a szalagavató? Egy fantasztikus élmény volt, amit soha nem szeretnék elfelejteni. Minden percét élveztem. A tüzestől kezdve, az osztálytáncokon át a keringőig. Egy este, ami csak a végzősökről szól. Szüleink, rokonaink, barátaink, osztálytársaink és tanáraink körében élhettük át ezt a csodás estét. Az egyik szemem azonban sír, mert ezzel az eseménnyel még közelebb kerültünk a búcsúzáshoz, ami elkerülhetetlen lesz nemsokára.”

„Legszebb emlékeim egyike lesz a Gimiről, az biztos. Végre meglett a szalag.”

„Nekem életem egyik legjobb élménye volt a szalagavató! Nagyon szerettem minden percét és a sorban álláskor néha már a könnyeimmel küszködtem, mert belegondoltam, milyen hamar eljött ez az idő. Ez volt az a nap, amit számtalanszor megélnék még az életem során. Nagyot dolgoztunk, hogy jól sikerüljön az osztálytánc és a keringő, és hála az égnek a legjobb oldalunkat mutattuk! … sokáig fogunk erre a napra emlékezni!”

 „Az osztályfőnökömnek is külön köszönöm a szalagtűzés előtti, megható versét, és biztatását. Köszönöm mindenkinek, aki bearanyozta ezt a csodálatos élményt, estét az életemben!”

Egy 50 éve érettségizett Öregdiákunk levele és az ünnepélyen elhangzott verse

Kedves Olvasók!

Mikor, mint 50 éve végzett diák, meghívót kaptam a Széchenyi Gimnázium 2019. évi szalagavatójára, még nem tudtam milyen csodás érzéseket fognak ébreszteni bennem az elkövetkezendő események. Sok volt évfolyam és osztálytársammal együtt jó volt nézni a végzős osztályok filmjeit, táncait, hallgatni az osztályfőnökük megható visszaemlékezéseit.

Számomra csúcspont volt, hogy egy diáktól nosztalgia szalagot kaptam és köszönetképpen elmondhattam több száz ünneplő előtt Útravaló című versem. 51 év – fél évszázad, - vannak, akik meg sem élik. Sokunknak sikerült, és tartalommal is megtölthettük.  És most ismét jó iskolánk falai között tudhattuk magunkat. Érezhettük azt a légkört, ami mai diákokat öleli, és vett minket is körül annak idején a Széchenyi Gimnáziumban.

Ennyi idő után rádöbben az ember, hogy mennyire fontos az útravaló, amit egy iskolai közösség és tanárai, és a család adhatnak. Egykori iskolatársaim és a magam nevében köszönöm a meghívást, és kívánom a most végzős diákoknak, hogy találják meg helyüket és jövőjüket az elkövetkezendő útjuk során. Merítsenek erőt volt iskolájuk közösségformáló erejéből, tanáraik munkájából.

Az önzetlen szolgálat, a hit, a bölcsesség, és a becsület vezéreljen Benneteket a szeretet jegyében.

Köszönettel és üdvözlettel:

Bundy János

IV.D 1969-ből Szederkényi Ervinné osztályából

Bundy János

ÚTRAVALÓ *

Létezhet-e valahol az egész

És egységnyi független valami;

Lélegző önállóan szabad rész

E világot képes-e uralni?

Külsőre a rajtunk kívüli tér

Belső-e mit annak hisz valaki?

Egy óriási erő mindent áttér,

Nem oszt meg semmit, senkit nem hagy ki!

Élhetsz bárhol az Univerzumban,

Létezünk az egységben egyenként;

Az egész sincs volna egy darabban

Zeusznak csodás birtokaiként.

És Napunk, ki a Tejút gyermeke

Lenéz ránk ötmilliárd év óta,

Egy megteremtő örök lángelme

Terelte fölénk a mi javunkra!

Leljünk élőhelyünkön örömet,

És szeressük sebezhető Földünk

Talán most még kényelmet remélhet

Elszenvedett kínjaiban – tőlünk!

És több sincsen senkiből senkinek,

Lehet hasonló bármily erősen

Egyforma kettőt nem lelsz sehol sem,

Találsz csak egyet mindig mindenben.

Ezért is becsüld egyetlen léted,

Dolgod e Világ, mely mozog Véled,

Mindenhatónk óvja minden lépted;

Adj újat és nem érzed a végét…

(* A verssorok kezdőbetűi összeolvasandók!)