Varga Levente, kőrösis diák megjárta az Északi-sarkot

A magas termetű, jó kiállású fiatalember édesanyjával érkezik az interjúra. Gyerekre számítok, ehelyett egy kerek mondatokban, összeszedetten fogalmazó fiatal férfi nyújt kezet. Ő Varga Levente, az első magyar, aki kitűzte lobogónkat az Északi-sarkon. 

Az ember azt gondolná, a mai világban eljutni az Északi-sarkra nem nagyobb kaland, mint lemenni a parkba sétálni egyet. Azonban ha belegondolunk, hogy csupán 115 éve, 1909. április 6-án érte el földünk legészakibb pontját Robert Peary amerikai felfedező – nyolcadik expedíciójával, miután előző hét kísérlete kudarcba fulladt –, hát bizony rájövünk, hogy mindez nem gyerekjáték. 

No de hogyan került egy angyalföldi srác, az óbudai Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnázium növendéke az Északi-sarkra?

Az egész úgy kezdődött, hogy egy szép nyári napon Berczelédi Zsolt igazgató úr lehívatott az irodájába

– idézte fel Levi a másfél hónappal ezelőtti történéseket. „Rögtön elkezdtem agyalni, vajon mi rosszat tehettem, még az is megfordult a fejemben, hogy kicsapnak a Kőrösiből, habár bármennyire is kutattam az emlékeimben, semmi olyasmi nem jutott eszembe, ami igazgatói büntetést vonhatott volna maga után.”

Büntetésről szó sem volt, ellenben az igazgató közölte, hogy a Roszatom Levit találta alkalmasnak arra, hogy Magyarországot képviselje az expedíción. A két hétig tartó kiválasztási folyamatot Kóti Lóránt, a cég magyarországi kommunikációs vezetője irányította, és Levi mindenkit lenyűgözött jó svádájával, nyelvtudásával, és vidám, nyitott egyéniségével.  Manapság angolul szinte minden fiatal beszél, de Levi olaszul, és ami ritkaság, oroszul is folyékonyan kommunikál társalgási szinten. Amiben nyilván az is közrejátszik, hogy nagyapja annak idején Oroszországban járt egyetemre, és otthon, a családban is gyakran beszéltek oroszul. 

Levi egyébként a harcművészetekben is otthon van, színjeles tanuló, minden túlzás nélkül állítható, hogy a Kőrösi büszkesége.

Amikor megérkeztünk Murmanszkba, a kiindulási kikötőnkbe, 32 fokos hőség fogadott bennünket, rövidnadrágban sétáltunk az Északi-sarkkörtől jóval északabbra fekvő kikötővárosban, amelyet csupán 108 éve, 1916. szeptember 21-én alapítottak Romanov-na-Murmanye néven, amikor a Kola-félsziget vasútvonala épült 

– folytatta az eminens diák.

A város eredeti nevében a Romanov egyébként az uralkodóházra utal. Egy évre rá, a forradalom után változtatták Murmanszkra a nevét. A település – lévén, hogy a Golf-áramlatnak köszönhetően az öbölben sohasem fagy be a tenger – a második világháborúban a szövetséges konvojok kikötőhelye volt, és bár a németek hevesen ostromolták, nem tudták elfoglalni. 

Az expedíció augusztus 13-án indult el Murmanszkból, a 50 Let Pobedy (A győzelem 50. évfordulója) nevű atomjégtörőn, amely erre a tíz napra A tudás jégtörője néven futó expedíció tagjait szállította. A hajó négy napig haladt, és közben törte a jeget az Északi-sark felé.