Virtuális túrák csodás tájakon

Immár hatodik éve buzdít a Seregélyesi Baptista Általános Iskola arra, hogy minél többen barangoljanak velük az Országos Kéktúra útvonalán.

A résztvevők Hollóházáról indultak virtuális túrára, s ismerkedtek meg a „kék” által érintett tájak földtörténetével, növény és állatvilágával, történelmével, építészeti és néprajzi emlékeivel, neves szülötteivel. Az idei évre az 1168 kilométeres útvonalból már csak 216 kilométer volt vissza, ez az útszakasz várta a vetélkedőre jelentkezőket. Tavaly Tapolcáig vándoroltak, idén e szép kisvárosból indulva Keszthelyen, Sümegen, Sárváron, Kőszegen keresztül jutottak el az Írott-kőig.

– A vetélkedő elnevezése nem véletlenül cseng össze Rockenbauer Pál kultikus filmjének címével: Másfélmillió lépés Magyarországon – mondta Sajtos József igazgató, főszervező. – Rendhagyó módon vállalkoztunk arra, hogy virtuálisan barangoljuk be a vállalkozó kedvű diákokkal az Országos Kéktúrát, bízva abban, hogy a résztvevők kedvet kapnak a valódi vándorláshoz, bakancsot húznak s elindulnak a kék sáv jelölte útvonalon. A távoktatás és a csapatokat sújtó megbetegedések ellenére rendkívül színvonalas megoldásokat produkáltak a gyerekek, s ennek köszönhetően nagyon szorossá vált a végeredmény. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a döntőbe az azonos pontszámok miatt a tervezett 30 helyett 45 csapatot hívtunk meg. Sajnos a döntőt és online módon vívták a csapatok, a személyes találkozó, akár az elmúlt évben elmaradt. Erre csak a seregélyesi csapatok esetében volt lehetőség, de őket eleve külön értékeltük. Bár az Országos Kéktúrát „teljesítettük”, azért nincs vége a vándorlásnak. Ősszel a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrán folytatjuk utunkat. Bízunk benne, sokan követnek majd bennünket!

Elmaradt a találkozás

– Már negyedik alkalommal vettünk részt a versenyen, az első két évben a döntőn, Seregélyesen is ott voltunk. Ezért talán a gyerekeket sokkal könnyebb volt motiválni, tudták, mi vár rájuk, milyenek lesznek a feladatok. Az otthonlét nagyon megnehezítette a feladatok kidolgozását, Szlovákiában 2020. október 26-tól 2021. április 12-ig a gyerekek egyáltalán nem voltak iskolában, a kommunikáció a csapatokkal az online térbe helyeződött át, de becsülettel vették az akadályokat, s mindhárom csapatunk bejutott a döntőbe. Amelynek lebonyolítását csak dicsérni tudom, a szervezők minden bizonnyal vontak le tanulságokat, de mi ezt nem érzékeltük. Előtte inkább nagy volt a drukk, hiszen ilyen döntőn még nem voltunk. De minden ment, ahogy kell. Sajnos az idén nem tudtunk túrákat szervezni a versenyhez kapcsolódva, elmaradt a Kiss Péter próba, de ebben a helyzetben a szervezők sem dönthettek másképp. Előfordult, hogy a feladatlapok kis csúszással érkeztek, de ez ellen a szervezők sem tehettek, mindig megírták, miért késtek a közzététellel. És a legnagyobb bánatunk – és ez ellen a szervező csapat sem tehetett semmit –, hogy nem lehettünk ott a döntőn sem tavaly, sem az idén. Az egyik csapat tagjai az idén már elballagnak, és már kétszer kimaradtak a seregélyesi döntőből. Ezt sajnáljuk talán leginkább. De a maga a verseny nagyon jó, jövőre is ott leszünk a Dunántúli Kéken.

(Nagy Flórián, Széchenyi István Alapiskola és Óvoda, Felsőszeli, Felvidék)

Kinek-minek a hangja?

– A korábbi évekhez hasonlóan idén is nagy lelkesedéssel látott neki csapatunk a feladatoknak. Számunkra nem volt kérdés, hogy belevágjunk-e. Az sem szegte kedvünket, hogy újra digitális oktatásra kényszerültünk. Így ugyan nehezebb volt az egyeztetés, de sikerült a végére érni mindennek, annak különösen örültek a gyerekek, hogy bejutottak a döntőbe. Egy kicsit másként történt minden így online formában, de szerintem az ötlet jónak bizonyult, nekünk néha inkább az időbeosztással volt csak gondunk. Akadt olyan feladat, például a térképes, aminek nem jutottak el a végéig, pedig nagyon igyekeztek.  A „Kinek-minek a hangja?” feladatok teljesen jók voltak, bár szerintem nem nagyon segített a plusz 2-3 perc, mert nem lehetett újra meghallgatni a feladványt, és már úgysem emlékeztek a gyerekek arra, mi hangzott el 6-7 hanggal korábban. Egyébként nálunk mindenkinek tetszett a sok színes, változatos feladat, a verseny jó hangulatban telt, örülünk, hogy a részesei lehettünk. És még egy plusz pont azért, mert nem maradt el, mint annyi minden mostanában!  

(Széplaki Magdolna és a várpalotai Kéktúrázók csapata)

A varázslat megérint

– A Hétvezér Baptista Általános Iskola, Óvoda és AMI három kategóriában, öt csapattal nevezett az idei Kéktúra versenyre. Ez már nálunk hagyomány lett, hála a ti szervező készségeteknek és kitartásotoknak. Nem tette ezt senki kötelező jellegűvé a számunkra, de van egy varázsa, amely minket, felkészítő pedagógusokat megfogott. Az évek során azt tapasztaljuk, hogy ez a varázs a versenyben résztvevő tanulóinkat is megérinti. Akik már visszatérő versenyzőink, azok egyre nagyobb biztonsággal és rutinnal állnak hozzá a feladatok elkészítéséhez, míg a legkisebbeknek éppen ők mutatnak példát. Igen, ez egy hiánypótló vetélkedő a véleményem szerint. Nagyon sok országos versenyen vesznek részt tanulóink, de ilyen jellegűvel csak ekkor találkozunk. Hiánypótló, mert a mi régiónkban, néhány kilométerrel a világ vége után, nagyon sok gyermeknek csak álom bármilyen utazás. És ez egy csodás álom. A feladatokon keresztül hazánk olyan csodálatos tájegységeivel, építészeti örökségével, túraútvonalaival, növény- és állatvilágával ismerkedhetünk meg, amelyről eddig vajmi keveset tudtak a gyerekeink. Nekem, felkészítőnek külön tetszik, hogy a feladatok nem sablonosak, megfelelő arányban igényelnek tudást, kreativítást és nem utolsó sorban játékosak a feladatokkal. Azt gondolom, hogy minden csapat nyer. Élményt kapnak, tudást szereznek, a csapatmunka által jobban összekovácsolódnak a gyerekek és a pedagógusok is. „Indulj el egy úton”! A kéktúrások elindultak egy nagyon hasznos és jó úton. Kívánom a Jó isten kegyelmét és segedelmét, hogy soha ne térjünk le erről az útról, újabb tudást és élményeket nyújtva a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt!  

(Kristán Zoltán, Tiszaszalka)

Nem fáradunk, feltöltődünk

– A kéktúrás vetélkedő számunkra ezéven is izgalmas és színvonalas volt. Mindhárom fordulóban csavaros, időigényes, de kreatív feladatokat kaptak a csapatok. Minden éven azt érezzük fordulóról fordulóra, hogy jó pár vetélkedővel ellentétben itt egyszerűen a végére nem elfáradunk, elfogyunk, hanem feltöltődünk! Tudatosul bennünk, milyen szép tájai, műemlékei, állatai és növényei vannak a magyarságnak, s mennyire szép a közös történelmünk!  Felvidéken nagyon sok verseny elmaradt, mert nem lehetett hagyományos módon megtartani, ezért minden tiszteletem a csapaté, hogy megvalósították a döntőt is. Első ránézésre az időtartam soknak tűnt, de annyira izgalmas, pörgős volt, hogy elröppent az a néhány óra. Nálunk a végére igazi fesztivál hangulat alakult ki!

(Tóth Árpád, Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont, Gúta, Felvidék)

Az Alföld közepéről is

Köszönetet mondok a Bethlen Gábor Református Iskola, Óvoda versenyzői és felkészítő tanárai nevében a „Kéktúrás vetélkedő” megszervezéséért, lebonyolításáért. Törökszentmiklós az Alföld közepén lévő település, így diákjainknak kevés lehetősége van közvetlen információk szerzésére Magyarország nyugati településeiről, szépségeiről, túraútvonalairól. A verseny kapcsán, a három forduló megoldása során azonban hatalmas motivációt kaptak gyermekeink a kutakodásra, a megismerésre. Rengeteg ismeretre tettek szert. Nagyon örültünk, hogy egyik csapatunk részt vehetett a döntőn is, amelynek megszervezése kiválónak bizonyult. A feladatok érdekesek, változatosak voltak, igazi kihívást jelentettek. Igaz, hogy akadt olyan, amelyet gyakorlatlanságból eredően nem sikerült megoldani (a térképes feladatra kevésnek bizonyult az idő), de a kudarc pillanatnyi volt, melyet feledtetett a zene felismerése, igazi buli hangulat alakult ki a teremben.

(Szőke Ilona, Törökszentmiklós)

Játékos vándorlás

 – Mi is nagyon fontosnak tartjuk a túrázás népszerűsítését, a természetjárást, értékeink megismertetését. Az idei versenyben sem csalódtunk, változatos feladattípusok segítségével barangolhattunk virtuálisan a túraútvonalon két hatodik osztályos csapattal. A tantárgyakon átívelő, komplex ismeretszerzést igénylő feladatok mellett a játékosság és a kreativitás is jelen volt a vándorlás során. Öröm látni, hogy a csapatok közösséggé válása, együttes probléma-megoldása, pontosságra törekvése milyen sokat fejlődött, és milyen jókedvvel jöttek megoldani az újabb feladatsorokat, milyen lelkesen készültek a döntőre. A levelezős fordulók feladatlapjai a megszokott sokszínűséget biztosították. A döntő lebonyolítása online formában is átgondolt, professzionális volt, maximálisan kihasználva a számítástechnika lehetőségeit.

(Tóthné Kunstár Judit, Balatonalmádi)