„…mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvériesek…"

A nagyhalászi Csuha Antal Baptista Általános Iskola 7. osztályos tanulója, Tóth Gabriella nem mindennapi dologgal hívta fel magára a figyelmet, hiszen gyerekként nem sokan gondolnak arra, hogy másokon önként, minden biztatás nélkül segítsenek, és elindítsanak egy gyűjtési akciót, amellyel nála nehezebb sorsban élő gyerekeken segíthetnek. A kislány Budapesten élő hajléktalan vagy nagyon rossz körülmények között élő szülők gyermekein segített azáltal, hogy adományokat gyűjtött nekik. Gabit arról kérdeztük, mi indította erre a jótékonysági akcióra.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a Budapesten működő „hajléktalan óvodával”?

- A facebookon osztottak meg egy felhívást, amelyben a pesti „hajléktalan óvoda” számára kértek adományokat, és ez a cikk felkeltette a figyelmemet.

- Általában az emberek nem szoktak felfigyelni az ilyen kérésekre. Te miért nem léptél túl rajta?

- Én szeretek segíteni másokon, azért olvastam el ezt a felhívást, és mivel kis gyerekekről volt benne szó, még inkább felkeltette az érdeklődésemet.

- Máskor is nyújtottál már segítséget a rászorulóknak?

- Igen. Főként lelkileg. Például, ha egy barátom, ismerősöm vagy egy családtagom hozzám fordul a problémájával, megpróbálok neki tanácsot adni vagy vigasztalni.

- Volt, aki segített neked az adományok gyűjtésében?

- Nem segített senki, egyedül kezdtem neki a gyűjtésnek. Először kiválogattam az én és a testvéreim által kinőtt ruhákat, aztán az ismerősöket kerestem meg, és ők szívesen adakoztak, mikor elmondtam nekik, hogy nagyon szegény sorsú gyerekeket tudnak ezzel támogatni. Mikor összegyűjtöttem a ruhákat, akkor megkértem a szüleimet, hogy csomagolják be. A csomag feladásában Pokareczki Norbert tanár úr, iskolánk gyermekvédelmi felelőse segített.

- Kaptál-e visszajelzést a „hajléktalan óvodától”?

- Ó, igen, és nagyon örültem, amikor megkaptam a levelüket! Azt írták, hogy köszönik az adományt és szívesen fogadják a továbbiakban is a segítséget. Jó érzés volt, hogy segíthettem, és ez arra ösztönöz, hogy máskor is jótékonykodjak a lehetőségeimhez képest. Már vannak újabb terveim is erre nézve. Sok nehéz sorsú család él a környezetemben, nekik szeretnék most gyűjteni tartós élelmiszert, ruhákat.

- A családodban láttál példát a jótékonykodásra?

- Igen! Édesapám jó példa előttem, hiszen ő is szeret segíteni másokon. Úgy látszik a példa ragadós. Számomra nagyon jó érzés, ha másoknak örömet szerezhetek.